- Én meg szeretném betenni a kenyeret a helyére!

Miley Cyrus Az eredeti klipjében többek között pofozza magát és egy kalapácsot is nyalogat. Hogy ezzel mit akart üzeni a világnak azt még nem sikerült megfejteni...

www.youtube.comwatch?v=My2FRPA3Gf8#t=72

Egy gyerek bemegy a tisztítóba, és leteszi a pultra az inget. - A papám ingét elcseszték, és azt üzeni, ha nem adnak helyette egy másikat, idejön és összetöri a berendezést. - Mutasd csak, hányas inget visel a papád? - Harmincötöset. - No, akkor mondd meg neki, hogy várjuk.

Egy Kft-hez titkárnőt vesznek fel. A főnök megkérdezi: - Tud számolni? - Persze, hogy tudok. - Akkor számoljon azzal, hogy holnap meg lesz dugva. Erre a nő veszi a kabátját és megy kifelé, a főnök utánaszól: - Hová megy? - Rájöttem, hogy nem tudok számolni. - Hogyhogy? - Azzal számoltam, hogy még ma.

"A Magyart addig fogják irtani, míg nem tanul össze tartani!"

Elnevezés: Instant cukrozott kakaóital 1977 Ft/kg Összetevők: cukor, zsírszegény kakaópor 18%, emulgeálószer (szójalecitin), ásványi anyagok (magnézium-karbonát, kalcium-karbonát), étkezési só, aroma, vitaminkeverék (C-vitamin, niacin, E-vitamin, B1-vitamin, B6-vitamin, folsav, pantoténsav, maltodextrin), fahéj. Nyomokban tejszármazékokat is tartalmazhat. 18% zsírszegény kakaóval (2350 Ft/kg) kikevert cukor (260 Ft/kg) ára: 636 Ft/kg Ja, nem instant, kicsit keverni kell, de majd' ezerötért meg lehet ám próbálni. Szerintünk a termék helyes elnevezése: Instant kakaózott cukorital (Origo)

Gunnar Heinsohn professzor, a Brémai Egyetem tanára 1998-ban jelentette meg a Népirtás lexikona című művét. Ebből a következők derülnek ki. A legvérengzőbb rendszer a világon a szovjet volt. 1917-1987 között 61 911 000 embert pusztítottak el. A második a Kínai köztársaság, 1949-1987 között 35 236 000 volt az áldozatok száma. Harmadik Hitler Németországa, 21 millió halottal. A népirtók rangsorában első Sztálin, majd Mao Cetung következik, Hitler a harmadik, negyedik Lenin. Ő „csak” kb. 4 milliót öletett meg szemben Sztálin 42 milliójával.

bunyevacz-zsuzsa.blog.hu20130303a_kommunizmus_aldozatainak_emleknapjara_804

Nem mindenki örül neki :P

A vasudvar dolgozója hasonul a politikai helyzettel, reggeli óta azt kiabálja: -Meg nem állok a Közel-Keletig !

Régen így kezdtem a napot... és utána elmentem melózni. Ma is így kezdeném... csak most nincs cigim, kávém meg melóm.

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy "az én időmben nem volt még ez a "zöld" dolog. A hölgy azt válaszolta, hogy "azért van ma ezzel bajunk, mert az Önök korosztálya nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének". Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a "zöld" dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem. Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 Wattot zabáló gépben. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a "zöld" dolog még nem létezett az én időmben. Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen csatlakozó volt. Nem volt szükségünk egy rakás csatlakozóra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. Hát nem szomorú, hogy a mostani korosztály arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a "zöld" dolog még nem létezett annak idején?